Dr. Rusa Ernő (1859–1932)

közjegyző

kir. közjegyző Szigetváron (1908–1932)

kir. közjegyző Szigetváron (1908–1932)
1859. december 24-én született Somogy vármegyében, Büssü községben, Rózsa János és Pőcz Johanna gyermekeként. A középiskolát Kaposváron, Csurgón és Nagykőrösön végezte. 1882-tól a Budapesti Tudományegyetem jogi karán tanult, ahol 1885. évi október 3-án doktorrá avatták. 1883. április 3-án Budapesten házasságot kötött Gyurkovits Matilddal, akitől Tasziló nevű gyermeke született. Az ügyvédi vizsgát a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság előtt 1887. március 28-án tette le. Rövid ideig a fővárosban, majd 1887. április 24-től Kaposváron folytatott ügyvédi gyakorlatot. A városban általános közmegbecsülést vívott ki magának, mind politikai, mind társadalmi tekintetben. Tagja volt a képviselő-testületnek, 1889-től Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának, több vármegyei albizottságnak és választmányaiknak. Közel tizenöt éven át volt a Kaposvári Református Egyházközség főgondnoka, mely idő alatt felépült a kaposvári református templom. Tevékeny szerepet játszott számos városi kulturális és közhasznú intézményben. Aktívan részt vállalt a politikai életben is, mint a Somogymegyei Függetlenségi és 48-as (Kossuth) Párt főtitkára. 1903-ban Szalay Károllyal közösen újra indították a Népjog című lapot, aminek 1908-as megszűnéséig szerkesztője volt. Szabadidejének kedvenc időtöltései közé tartozott a vadászat.
1904-ben nevét belügyminisztériumi engedéllyel Rusára változtatta. 1908. július 21-én az igazságügyi miniszter kinevezte királyi közjegyzővé Szigetvárra. 1912-ben a Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara titkárává választották meg, de tagja volt az Országos Közjegyzői Nyugdíj Egyesület intézőbizottságának is. Új székhelyén rövid idő alatt beilleszkedett a társadalmi és politikai életbe. Beválasztották
a község képviselő-testületébe. Szívén viselte a gyermek- és ifj úságnevelést, megválasztották a szigetvári állami elemi iskola gondnokságának és a Levente Egyesület elnökének, valamint a Magyar Cserkész Szövetség VI. és VII. pécsi kerületének társelnökévé.
A Petőfi Társaság kültagja, elnöke továbbá a Dalos Egyletnek, és a Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) szigetvári kerületének.
Tagsággal rendelkezett a Turul Szövetségben és a Szigetvári Református Egyházközség presbitériumában. 1914-ben megszervezte a Vöröskereszt Egylet szigetvári fi ókját, és decemberben a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete megbízottjává nevezték ki. Megbízást kapott a szigetvári és barcsi Vöröskereszt Egyletek felügyeletével, és a területükön működő öt Vöröskereszt-kórház ellenőrzésével. E tisztséggel járó teendőket a világháború egész tartama alatt pontosan végezte, melynek elismeréseként 1916-ban a Vöröskereszt másodosztályú hadiékítményes díszjelvényével tüntették ki. 1917-ben gróf Csekovics Endrétől, a Vöröskereszt királyi biztosától elismerő oklevelet is kapott. 1917-ben alapító tagja, majd több éven át elnöke volt a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum-
Egyesületnek. Sokoldalú eredményes közéleti munkássága elismeréseként a kormányzó 1925. április 21-én magyar királyi főtanácsosi címmel tüntette ki. 1929-ben a TESZ jubileumi érdemjelvényével tüntették ki. 1930-ban a háború alatti tevékenységéért pótlólag megkapta
a Háborús Emlékérmet. 1932. június 23-án hunyt el Pécsen, Szigetváron június 25-én a Kanizsai temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírja ma már nincs meg.

Galéria