Koczkár Zsigmond ♦ 1848-1934

közjegyző

Koczkár Zsigmond ♦ 1848-1934

Koczkár Zsigmond 1848. március 9-én született Zomborban. Édesapja Koczkár Mihály ügyvéd, Zombor szabad királyi város főbírája, édesanyja Lippay Vilma volt. A középiskolát Baján végezte. Jogi tanulmányokat 1865 és 1870 között a Pozsonyi és a Kecskeméti Jogakadémián folytatott. 1871-ben a Zombori Királyi Törvénvszék jegyzőjévé nevezték ki. 1873-ban ügyvédjelöltnek jegyezték be. Az ügyvédi vizsgát Budapesten 1875-ben tette le. A Szabadkai Ügyvédi Kamara zombori székhellyel jegyezte be tagjai sorába. A Vujevich Arankával kötött házasságából három gyermek született: Jenny, Alice és Adrienn. 1876 májusától a Zombori Királyi Járásbíróság albírája volt. 1882. június 28-án járásbírónak, a járásbíróság elnökének nevezték ki. 1877~től Zombor szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja volt. Az igazoló választmány elnökének is megválasztották. Az l880-as évek végén a Zombori Magyar Olvasókör (Kaszinó) választmányának is tagja volt. 1887-ben szabadelvű programmal a zombori választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. Tagja volt továbbá az igazságügyi és a bíráló bizottságnak. A Bács-Bodrog vármegyei Gazdasági Egyesület az alclnökének választotta. A Zombori Korcsolyázó Egyesület elnöki tisztét is betöltötted1 A választásokon 1892-ben is indult, azonban a választókerületében a Nemzeti Párt jelöltjét, Drakulics Pált választották meg. Amikor 1892-ben megpályázta a hódsági királyi közjegyzői állást, amelyre húsz pályázat érkezett, a Szegedi Királyi Közjegyzői Kamara a miniszternek első helyen terjesztette fel kinevezésre. A kamara indoklása szerint, 11 évi bírói, 4 évi ügyvédi gyakorlata, kivívott előkelő társadalmi állása és a vidéki nyelvek ismerete” érdemesítették az állásra. A javaslat meghallgatásra talált, királyi közjegyzőnek az igazságügyi miniszter 1892-ben Hódságra nevezte ki Hódsági közjegyzői irodáját 1892. május 5-én nyitotta meg. Nem sokkal később, még 1892-ben hódsági székhelyét elcserélte Alföldy Gedeon zsombori közjegyzővel. Német és szerb nyelvi jogosítvánnyal is rendelkezett. Közjegyzői munkája mellett a közéletben is aktív szerepet vállalt. A Baja—Zombor—Újvidék Helyi Érdekű Vasúttársaságnak, illetve később a Bács-Bodrog Vármegyei Egyesült Helyi Érdekű Vasutak Részvénytársaságnak igazgatósági tagja volt. A Bács Megyei Agrár Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósági tagjává, a Zombori Export Gőzmalom Részvénytársaság igazgatósági elnökévé választotta. A földművelésügyi miniszter a Felső Jcgricskai Vízlecsapoló Társulat miniszteri biztosává nevezte ki. 1896-ban a Szabadelvű Párt helyi szervezetének elnöke volt. Amikor 1898-ban Vojnich István Zombor és Bács-Bodrog vármegye főispánja királyi tanácsosi cím adományozására terjesztette fel, a következő indoklással tette. „ Hosszú, mintegy 21 évi közszolgálati ideje alatt mindenkor teljes odaadással, lelkiismeretes pontossággal és a legnagyobb ügybuzgóssággal iparkodott állásával egybekötött kötelmeinek megfelelni, melyeket, hogy a kívánalmaknak megfelelőleg teljesített, eléggé igazol ama köztisztelet és közszeretet, mellyel nevezettet nemcsak eme város, de az egész vármegye közönségének minden rétege felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül méltán kitünteti.” A felterjesztés eredményeként, érdemei elismeréseként 1898. december 21-én királyi tanácsosi címmel tüntették ki. Családja iránti ragaszkodását jellemzi, hogy 1910 elején azzal kereste meg az akkor éppen Münchenben élő Hollósy Simont, hogy fesse le leányait. A felkérésére elkészült, ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében lévő festmény, amely a Táncoló lányok az erdő szélén címet viseli, a Koczkár lányokat mint a három gráciát ábrázolja. Közjegyzői szolgálatát az impériumváltásig látta el. A két világháború között családja Budapesten élt. Koczkár Zsigmond 1934. november 3-án Budapesten hunyt el. A zombori Szent Rókus temetőben temették el, ahol sírja a családi sírboltban ma is megtalálható.