Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Pécsen
1862. május 12-én született Tamásiban, Tolna vármegyében, felsőpulyai Madarász János és meszleni Simon Ida gyermekeként. Apja közjegyzőként dolgozott a településen, így a jogi pálya iránti indíttatás adott volt a családban. Középiskoláit Nagyszombaton és Székesfehérváron végezte, majd 1882-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem jogi karára, ahol 1886-ig tanult. Jogszigorló évei alatt 1889 és 1892 között már közjegyzőjelöltként dolgozott édesapja közjegyzői irodájában. 1891. március 7-én avatták doktorrá, majd az ügyvédi vizsgát letéve, hosszabb külföldi tanulmányutat tett Németországban, Olaszországban és Svájcban, ahol a helyi jogrendszereket tanulmányozta. 1892-ben felvették a Pécsi Ügyvédi Kamarába.
Irodáját először Tamásiban nyitotta meg, majd 1894-ben Pécsre helyezett át. Kolozsváron 1894. szeptember 8-án kötött házasságot Szallopek Olgával, akitől 1899-ben Olga nevű gyermeke született. Dr. Madarász István nagy tudású, határtalan szorgalommal megáldott, kiváló képességű jogász hírében állt Pécsen, így nem véletlen, hogy az igazságügyi miniszter Bánffay Simon halála után, 1903-ban őt nevezte ki királyi közjegyzőnek. Ügyeit és iratait ekkor dr. Radnai Emil pécsi ügyvédnek adta át. Tényleges közjegyzői működését június 15-én kezdte meg. Kartársai megbecsülése 1905-ben nyilvánult meg először személye iránt, amikor a Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara elnökének választották. E tisztséget élete végéig betöltötte. 1912. november 15-én súlyos családi tragédia érte, mert gyermeke tizenhárom éves korában elhunyt. Pécs három évig tartó szerb megszállása idején az állandó zaklatás és fenyegetés ellenére is fenntartotta a közjegyzői intézmény tekintélyét, védte a közjegyzői kar és az állam érdekét mindaddig, amíg le nem zárták hivatalos helyiségét. Mind Pécs szabad királyi város, mind Baranya vármegye törvényhatósági bizottságai tagjai közé választotta. Mindkét bizottság és szinte valamennyi szakbizottság munkájának lelkes részese volt. Közéleti és társadalmi tevékenysége elismeréseként 1923-ban a kormányzó a magyar királyi kormány-főtanácsosi címet adományozta részére. Kiemelkedő munkásságát azzal jutalmazták az összegyűlt közjegyzői kamarai elektorok, hogy 1927. január 10-én a felsőház tagjává választották. A választás eredményét ugyan formai okokból a közigazgatási bíróság megsemmisítette, de a június 12-én lezajlott megismételt választáson egyhangúlag lett a közjegyzői kamara választottja. Tagja volt a közjogi és törvénykezési bizottságnak. Egy tevékeny és eredményekben gazdag élet után, 1934. március 1-jén hunyt el Pécsen. Hamvait a helyi Központi temetőben található családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.
