Pécsi Kamara II. rész

Pécsi Királyi Ítélőtábla tagjai és a Szekszárdi Törvényszék területe

Pécsi Királyi Ítélőtábla tagjai: Keszthely, Letenye, Nagykanizsa I., Nagykanizsa II., Perlak, Dárda, Mohács, Pécs I., Pécs II., Pécs III., Sásd, Siklós, Szekszárdi Törvényszék területe: Baja I., Baja II., Bácsalmás, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Gyönk

Pécsi Királyi Ítélőtábla tagjai: Keszthely, Letenye, Nagykanizsa I., Nagykanizsa II., Perlak, Dárda, Mohács, Pécs I., Pécs II., Pécs III., Sásd,  Siklós, Szekszárdi Törvényszék területe: Baja I., Baja II., Bácsalmás, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár,  Gyönk,  Paks, Szekszárd I., Szekszárd II., Tamási, 

A kamara alakuló ülését Ocskay Antal, a Pécsi Királyi Törvényszék elnöke 1875. augusztus 30-ára hívta össze. Az alakuló ülés megtartására Pécsett, a Pécsi Királyi Törvényszék Apácza utca 1–5. szám alatti épületében került sor. A kamara alakuló ülését korelnökként Muttnyánszky Alajos bonyhádi királyi közjegyző vezette le. A kamara első elnökének Bánff ay Simon pécsi királyi közjegyzőt választották meg. A kamara első elnökségének tagjai: Plihál Ferenc nagykanizsai, Ziegler Kálmán csáktornyai, Muttnyánszky Alajos bonyhádi és Nagy Ernő szigetvári közjegyzők voltak. Póttagként Bubreg Mihály pécsi és Kerese Imre mohácsi királyi közjegyző került megválasztásra. A Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara illetékessége a megalakuláskor Pécs, Nagykanizsa, Kaposvár, Szekszárd, Zalaegerszeg királyi törvényszékeinek illetékességi területeire terjedt ki. A kamara székhelye Pécs szabad királyi város lett. A kamara megalakulásával egyidejűleg az igazságügyi miniszter 16 királyi közjegyzői székhelyet létesített. A kamara alapító tagjai voltak: Bánffay Simon és Bubreg Mihály (Pécs), Hagymássy Károly (Paks), Hideg József (Zalaegerszeg), Kerese Imre (Mohács), Madarász János (Tamási), Muttnyánszky Alajos (Bonyhád), Nagy Ernő (Szigetvár), Nagy János (Szekszárd), Névy József (Marcali), Plihál Ferenc (Nagykanizsa), vámosi Saáry Vince (Keszthely), Schäff er Alajos (Kaposvár), Szilágyi Ferenc (Dárda, ma Darda – Horvátország), Szűcs Pál (Sümeg), Ziegler Kálmán (Csáktornya, ma Čakovec – Horvátország).2 A kamara megalakulásakor kidolgozta és elfogadta az ügyrendjét. Az igazságügyi miniszter 1876-ban Alsólendván (ma Lendava – Szlovénia) és Tapolcán létesített új közjegyzői székhelyeket. Alsólendvára Skublics Imre budapesti ügyvédet, Tapolcára pedig Takács Jenő nagykanizsai királyi közjegyzőhelyettest nevezték ki. 1877-ben Dunaföldváron létesült új közjegyzői székhely, amelyre a miniszter Mészöly Gerzsont nevezte ki. Szűcs Pál sümegi királyi közjegyző pedig 1878. január 19-én halálozott el. A közjegyzői körzet helyettesítését a kamara kirendelése alapján Takács Jenő tapolcai közjegyző látta el. A kamara a tartós helyettes kirendelése mellett az elhunyt Szűcs Pál királyi közjegyző érdemeit jegyzőkönyvében örökítette meg, és részvéttáviratot küldött az özvegyének, Szűcs Pálnénak (született Krajner Iphigenia). Indítványozta, hogy a sümegi közjegyzői székhelyre a miniszter ne nevezzen ki új közjegyzőt, hanem egyesítsék a székhelyet a tapolcai közjegyzői körzettel. A miniszter a kamara indítványát elfogadta, és így a két közjegyzői körzet egyesült. 1878-ban a kamara területén két közjegyzőhelyettes: Visy Lajos Pécsett Bánff ay Simonnál és Kostyál Ferenc Csáktornyán Ziegler Kálmánnál teljesített szolgálatot. A boszniai okkupáció miatt azonban mind a ketten behívót kaptak, és népfelkelő (tartalékos) tisztként katonai szolgálatot teljesítettek. A közjegyzőjelöltek száma a kamara területén 13 fő volt. Az első években jelentősebb fegyelmi és bírósági eljárás csak Bubreg Mihály pécsi és vámosi Saáry Vince keszthelyi királyi közjegyző ellen indult.