Baditz a szombathelyi kamarában

Baditz a szombathelyi kamarában


A kamara 1875. augusztus 20-án alakult meg a vármegyeház dísztermében megtartott alakuló üléssel. Baditz Lajos – mint kinevezett csornai királyi közjegyző – a kamara alapító tagja volt. Közjegyzői irodájának székhelyét egy év elteltével a miniszter Kapuvárra helyezte át. Baditz elnöki működésének elején találkozott az igazságügyi kormányzat által folytatott kinevezési gyakorlattal, amely különösen a közjegyzőhelyettesekre nézve volt káros. 1902. március 24-én elhunyt Kaprinay Endre kismartoni királyi közjegyző. A miniszter a megüresedett közjegyzői állásra – pályázat lefolytatása nélkül – Hanny Tódor soproni ügyvédet nevezte ki. A miniszter törvénysértő gyakorlata elleni kamarai tiltakozás nem vezetett eredményre. 1904-ben készült el Baditz Lajos: A Polgári Törvénykönyv tervezetének bírálata és a Huszonöt év a kir. közjegyzők és a Szombathelyi Közjegyzői Kamara életéből című műveivel, amelyet egy, a kamara részéről kiküldött szakmai bizottság véleményezett. A művek lektorai kiemelték a könyveket átható nemzeti érzést és a magyar jog fejlődésére gyakorolt hatásukat. 1906-ban közéleti és társadalmi tevékenységéért a király királyi tanácsosi címmel tüntette ki. 1907-ben feliratot intézett a kamara az igazságügyi miniszterhez, és ebben kérte, hogy tegyék kötelezővé minden esetben a hagyatéki eljárás lefolytatását, hogy ezzel is növeljék a közjegyzők munkáját. „Az örökösödési bizonyítványos eljárás, mint a hagyatéki eljárási kényszerrel össze nem férő, eltörlendő lenne.” Kezdeményezték a közjegyzői díjak rendezését is, mert a díjszabási tételek nem tartottak lépést a megváltozott gazdasági körülményekkel. A kamara megküldte feliratát az országos közjegyzői egyletnek, hogy valamennyi közjegyzőnek legyen módja csatlakozni a kezdeményezéshez. 1910-ben újból kezdeményezték a kedvezményes vasúti jegy megadását a királyi közjegyzők részére. A közjegyzők ezen követelése sem ekkor, sem pedig máskor nem teljesült. A kamara életében kiemelkedő esemény volt az 1911-ben egy időben megtartott III. Országos Közjegyzői Kongresszus, valamint a Magyar Jogászegylet gyűlése. A kongresszus két fő tárgysorozata az örökösödési eljárás reformjának kérdése, valamint az ügyvéd-közjegyzőség bevezetése elleni küzdelem volt. Dr. Charmant Oszkár vezetésével sikerült a közjegyzőségre leselkedő veszélyt elhárítani. A közjegyzői küldöttség felkereste dr. Székely Ferenc igazságügyi minisztert, hogy a díjszabás módosításával segítsen a közjegyzők anyagi helyzetén. Erre a miniszter ígéretet is tett. 1913-ban készült egy törvényjavaslat, amely az alsófokú közigazgatási hatóságokat kívánta államosítani. A kamara azzal a megszorítással értett egyet a javaslattal, hogy „a perenkívüli ügyek gyors és szabatos intézése s a jó közigazgatás érdekében a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslattal a jegyzők, mint állami tisztségviselőknek magán munkálatokkal való foglalkozása teljesen megszüntessék.”

1920-ban Baditz Lajos véglegesen lemondott a kamara elnöki tisztségéről, és helyette Pottyondy Béla szombathelyi királyi közjegyzőt választották meg a kamara elnökévé. A kamara az 1920. december 17-i beadványában tájékoztatta a Budapesti Királyi Közjegyzői Kamarát, hogy javasolni fogja az igazságügyi miniszternek, hogy budapesti székhellyel egy közjegyzői kamara alakuljon. Nyugat-Magyarország elcsatolása miatt ugyanis a szombathelyi kamara területe a kétharmadára csökkent. A megmaradt területen lévő közjegyzők tagdíjai pedig nem nyújtottak kellő anyagi fedezetet az önálló területi kamara fenntartásához.