Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Rétságon, kir. közjegyző Tamásiban
Bihar vármegyében, Székelyhídon született 1891. október 8-án Kenderes János Sándor néven. Apja Kenderesy Lajos szatócsüzlettulajdonos, anyja Fábry Erzsébet. Az elemi iskolát szülővárosában, a gimnáziumot Debrecenben végezte. Jogi egyetemi tanulmányait Kolozsváron folytatta, ahol 1915. január 2-án szerzett diplomát. 1915-ben ügyvédjelöltnek jegyezték be Debrecenbe, de április 3-tól már Nagyszebenben dolgozott törvényszéki jegyzőként. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgát 1918. július 2-án Marosvásárhelyen tette le, majd 1921 januárjában ügyvédi irodát nyitott Budapesten. 1924. szeptember 24-től közjegyzőhelyettesként helyezkedett el Budapesten dr. Kiss József közjegyző irodájában. 1932. július 4-én az igazságügyi miniszter kinevezte közjegyzőnek Rétságra. 1932. július 23-án Budapesten házasságot kötött Babó Klárával, akitől Klára nevű gyermeke született. Rétságról 1935-ben Tamásiba helyezték át, ahol működését május 20-án kezdte meg. Irodája a Fő utcában volt, ahol egy telken két épület állt. Az egyik házban a család lakott, a másikban a közjegyzői iroda működött. Kenderesy Jánost szigorú és következetes embernek ismerték családtagjai. A szegényebb családoknak a hagyatéki ügyek után gyakran egyáltalán nem számított fel közjegyzői díjat. Irodájában Drenovics Ilona látta el az irodasegédi feladatokat. Tamásiban aktív helyi lokálpatrióta szerepet játszott, harcolt az önálló gimnázium létéért. Tagja volt a helyi kaszinónak és a társaskörnek, elnöki szerepet töltött be a helyi vadásztársaságban. Szenvedélyesen vadászott apróvadakra. Szabadidejében szívesen foglalkozott szőlészettel és borászattal, esténként mindennap sétált a szőlőhegyen. Amíg tehette, hazajárt Székelyhidra, ami számára az igazi otthont jelentette. 1950-ben Csurgóra, majd Dombóvárra helyezték át állami közjegyzőnek. 1951. január 1-ig dolgozott, ekkor létszámcsökkentés miatt, érdemei elismerése mellett felmentették. 1954-ben a családjával együtt Dunaharasztiba költözött, ahol biztosítótársaságoknak dolgozott pénzbeszedőként, hogy csekély nyugdíját kiegészíthesse. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett a szívével. 1966. augusztus 7-én hunyt el Budapesten, és Dunaharasztiban helyezték örök nyugalomra.
