Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Bácsalmáson
Kalocsán született 1880. április 30-án, Tarajossy Sándor és Gajáry Jolán gyermekeként. Apja ugyancsak jogász végzettségű, aki a Kalocsai Takarékpénztár Részvénytársaság vezérigazgatója, majd 1887-től egy cikluson át Kecel-Kalocsa választókörzetében országgyűlési képviselő. Tarajossy Sándor elemi iskoláit 1886-tól 1890- ig Kalocsán, a gimnáziumot 1890-től 1898-ig ugyancsak Kalocsán végezte. Jogi tanulmányait 1897-ben a Budapesti Tudományegyetemen kezdte, majd a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen folytatta, ahol 1901. szeptember 28-án szerzett diplomát. Joggyakorlati idejének kitöltése után, 1906. január 22-én vehette át ügyvédi oklevelét. Saját ügyvédi irodát nyitott Kalocsán, és ügyvédként tevékenykedett 1914-ig. Rövid idő alatt vezető szerephez jutott a város életében, viszonylag nagy ügyfélkörrel rendelkezett. 1906 decemberében Kalocsán eljegyezte Ravizza Elvirát, akivel csak néhány évig éltek házasságban, mert a fiatal feleség huszonkét éves korában 1909. december 2-án súlyos betegségben elhunyt. 1912. június 12-én Máriaradnán újból megházasodott, feleségül vette Belánszky Demkó Saroltát, akitől Sándor és Sarolta nevű gyermekei születtek. Az első világháború kitörésekor 1914-ben katonai szolgálatra vonult be. Harcolt az orosz és az olasz fronton, és mint tartalékos huszárőrnagy szerelt le. Kitüntetései: SignumLaudis kardokkal, Károly-csapatkereszt és Háborús Emlékérem. A világháború után visszatért Kalocsára, ahol folytatta ügyvédi gyakorlatát. 1926. február 18-tól dr. Sziklay Zoltán kalocsai közjegyző mellett dolgozott közjegyzőhelyettesként. 1928 októberében az igazságügyi miniszter kinevezte királyi közjegyzőnek Bácsalmásra. Irodáját az Apponyi tér 3. szám alatt nyitotta meg. Anyanyelvi szinten beszélt németül, így ezen a nyelven is készíthetett okiratokat. Bácsalmáson is élénk társadalmi életet élt családjával. Rendszeresen látogatta a helyi kaszinót. Több magyar és német újságot fizetett elő, klasszikus és modern regényeket és könyvsorozatokat olvasott. Mint szenvedélyes vadász kitűnő belga vadászfegyvereket tartott, valamint saját vadászterületeket bérelt. Fajtatiszta magyar vizsláit személyesen idomította. Tagja volt a Frontharcosok Szövetségének és a MOVE-nak is. Bácsalmáson 1945. november 24-én hunyt el. Földi maradványait eredetileg a kalocsai temetőbe szállították, ahol a családi sírboltba temették. Később a leszármazók az újratemetés mellett döntöttek, így sírja jelenleg az Óbudai temetőben található.
