kis- és nagypirithi HAGYMÁSSY KÁROLY

közjegyző

kir. közjegyző Pakson

A Hagymássy család erdélyi eredetű, két ága a reformáció során került Magyarországra. Mária Teréziától kapták a kis- és nagypirithi nemesi előnevet. Az elődök a dunántúli megyékben telepedtek le, egy részük Tolna vármegyébe költözött. Hagymássy Károly nagyapja alsónyéki református pap volt, akinek fi a, Hagymássy Sándor teológiát és jogot tanult. Első felesége a bikácsi tanító lánya, Kiss Erzsébet volt, aki fiatalon elhunyt. Második házastársa – Hagymássy Károly édesanyja – dunaszentgyörgyi Kolozsváry Julianna, akitől három gyermeke született. Hagymássy Károly 1839. július 19-én született Váralján. Bátyja Hagymássy Lajos, akit az irodalomtörténet Tolnai Lajos író néven ismer. A család Györkönyből Váraljára települt át, ahol Hagymássy Sándor jegyzői állást kapott. Hagymássy Károly középiskolai tanulmányait a nagykőrösi református főgimnáziumban végezte, ahol ebben az időben Arany János is a tanári kar tagja volt. 1858-ban tett sikeres érettségi vizsgát. Jogi tanulmányait 1858 és 1862 között a Pesti Egyetemen folytatta. Ügyvédbojtári gyakorlatának kitöltése után saját ügyvédi irodát nyitott Pakson, ahol szorgos munkájának eredményeként az évek során a város egyik meghatározó birtokos polgárává emelkedett. Klasszikus műveltségű, ügyes tollforgató ember hírében állt. A közvélemény Hagymássyt sok kulturális és gazdasági kérdés, különösen a magyarosítás ügyének lelkes szóvivőjeként és bátor harcosaként tartotta számon. Tagja volt Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának. Személye ott található Paks település és a vidék minden hasznos kezdeményezésénél. Jegyzőként közreműködött az 1873. november 11-én megalakult Első Közép-dunai Haltenyésztő Részvénytársulat működésében. 1874-ben házasságot kötött Stenczinger Ilonával, akitől Károly, Ferenc, Dénes, Zoltán és Lajos nevű gyermekei születtek. 1875. február 3-án jelen volt a Pécsi Ügyvédi Kamara alakuló ülésén is, ahol a választmány póttagjának választották. Még ebben az év- ben lemondott kamarai tagságáról, mert az igazságügyi miniszter a polgári közjegyzőség megalakulásakor királyi közjegyzőnek nevezte ki Paks székhelyre. Több alkalommal is megválasztották a Pécsi Királyi Közjegyzői Kamara választmányának póttagjává. A település szinte valamennyi jelentősebb társadalmi szervezetében tagsággal rendelkezett. 1891-ben dr. Zavaros Gyula orvossal közös kezdeményezésükre alapították meg a Paksi Korcsolya Egyletet. Amikor anyagi lehetőségei már megengedték, saját szőlőbirtokot vásárolt, de a szőlészet mellett szívesen vadászott is. A közjegyzői hivatás gyakorlása mellett írói munkássága is meghatározó, amihez késői öregkorában is hű maradt. Cikkei jelentek meg a Királyi Közjegyzők Közlönyében, a Pesti Hírlapban, a Budapesti Hírlapban, a Borászati Lapokban és a Vadász-lapban. Tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak is. 1921. április 12-én, nyolcvankét éves korában hunyt el Pakson. Április 14-én a paksi református temetőben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

Galéria