Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Técsőn, kir. közjegyző Dombóváron
Bereg vármegyében, Komlós községben született 1869-ben, Guthy László és Gerevich Mária gyermekeként. Iskoláit elvégezve katonai pályára lépett, ahonnan mint császári és királyi tartalékos tüzérhadnagy szerelt le. Folytatta tanulmányait és jogi doktorátust, valamint ügyvédi oklevelet szerzett. Saját ügyvédi irodát nyitott Técsőn, és megválasztották Máramaros vármegye tiszti főügyészének is. 1901-ben eljegyezte Kayser Alexandrát, Kayser Lajos csáktornyai grófi uradalmi titkár leányát, akivel a következő évben házasságot kötött. Két gyermekük született: Sára és Johanna. 1915-ben az igazságügyi miniszter közjegyzőnek nevezte ki Técsőre. A háború kitörésekor elsőként jelentkezett szolgálattételre. Az összeomlás után menekülnie kellett szülőföldjéről, így Magyarországra repatriált. 1923-ban a miniszter Dombóvárra helyezte át, ahol tényleges működését az év végével kezdte meg. Irodája az Erzsébet utca 76. szám alatt működött. Guthy János kedvenc tudománya a régiségtan, a történelem és a genealógia volt. Kutatásai szerint családja az ősi Guth-Keled nemzetség leszármazottja. Irodalmi tevékenysége leginkább a magyar családtörténelem mezején mozgott, cikkei több vidéki lapban láttak napvilágot. Terjedelmesebb munkája Az Esterházy vagyon eredete című értekezés, mely 1926-ban a Tolnamegyei Ujságban és a Dombóvári Hirlapban folytatásos cikksorozatban jelent meg. A kaposvári székhelyű Berzsenyi Társaságban rendes tagsággal rendelkezett. Dombóvár közéletében jelentékeny szerepet vitt és lelkes működést fejtett ki a Nemzeti Egység Pártjának helyi szervezési munkájában. Tagja volt a települési képviselő-testületnek és Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának is. Amíg a betegsége meg nem akadályozta, számos társadalmi egyesületben folytatott értékes irányító tevékenységet. Patrónusa volt a Turul Szövetségnek. 1937. március 26-án Dombóváron hunyt el, két nappal később a helyi katolikus temetőben temették el.
