Magyar
English
Deutsch
kir. közjegyző Vajdahunyadon, kir. közjegyző Bonyhádon, kir. közjegyző Szolnokon
1873. március 1-jén született Marosvásárhelyen, szentistváni Nemes Sámuel és Pásztor Etelka gyermekeként. Apja királyi bíró volt, aki több éven át a Gyulafehérvári Királyi Törvényszék elnöki tisztjét is betöltötte. Nemes József középiskoláit Szászvárosban, Temesváron és szülővárosában végezte. Egyetemi tanulmányait 1890-ben a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen kezdte, majd két év múlva a Budapesti Tudományegyetemen folytatta, és végül Kolozsváron fejezte be. Jogi doktorátust 1897. június 5-én szerzett Kolozsváron. Ügyvédjelölti idejét Gyulafehérváron töltötte, majd ügyvédi oklevele megszerzése után 1901. január 2-től 1904. április 16-ig dr. Téry Ödön gyulafehérvári közjegyző mellett volt közjegyzőhelyettes. Dr. Bonts Gyula közjegyző halála után, 1904. április és 1905. július között hivatalból kirendelt helyettes, majd 1905. július 27-től kinevezett királyi közjegyző Vajdahunyadon. Lányi Jolánnal kötött házasságából György és János nevű gyermekei születtek. Tizennégy évi vajdahunyadi tartózkodása alatt tevékenyen részt vett a város és a megye közéletében. Tagja volt a városi képviselőtestületnek, a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bizottságnak, az állandó, a központi és a fegyelmi választmánynak. A református egyházközségnek tíz éven át volt főgondnoka. Tizenegy évig a Vajdahunyad és Vidéke Hitelszövetkezet felügyelőbizottsági elnöke, továbbá elnöke a helyi vívó- és sportegyletnek, a Nemzeti Munkapárt helyi szervezetének, valamint főszerkesztője volt a Vajdahunyad és Vidéke című napilapnak. Az impériumváltás után,1918. november 15-én állásától megfosztották, és menekülni kényszerült szülőföldjéről. Családjával együtt Magyarországra repatriált. Minden ingó és ingatlan vagyonát elvesztve közel egy éven át Budapesten tartózkodott mint erdélyi menekült közjegyző. Az igazságügyi miniszter 1920. május 27-én Bonyhádra helyezte át közjegyzőnek, ahol életét újra kellett kezdenie, de hamar beilleszkedett a település közéletébe. 1924-től felügyelőbizottsági elnöke az akkor megalapított Bonyhád és Vidéke Hitelszövetkezetnek. A református egyházközség főgondnokának választotta. Tagja volt a községi képviselőtestületnek és Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának. 1935-ben a kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére közhasznú érdemes tevékenysége elismeréseként királyi kormány-főtanácsosi címet adományozott részére. 1939-ben saját kérésére a miniszter áthelyezte Szolnokra. Kérelmét azzal indokolta, hogy gyermekei taníttatását nem tudja teljesíteni az alacsony jövedelmezésű bonyhádi közjegyzői állásból. Állami szolgálatba nem vették át, így közjegyzői működését 1949-ben befejezte. 1951. január 9-én hunyt el, január 11-én temették a Kerepesi temetőben. Sírja ma az Óbudai temetőben található.
