Magyar
English
Deutsch
Dr. Gelletich Miklós ♦ 1840-1915
Dr. Gelletich Miklós I840. május 25-én született Fiumében. A Gelletich család Lovranból származott, tagjai évszázadokon át tengerészek voltak, illetve tengeri kereskedelemmel foglalkoztak. Gelletich Miklós a gimnáziumot Fiumében végezte. Jogi tanulmányokat I86I és I 865 között a Bécsi Tudományegyetemen folytatott. Jogi doktori diplomát 1865-ben szerzett. Szakmai pályafutását ügyvédként kezdte, és már 1865-ben a fiumei városi képviselőtestület tagjává választották. 1868. június 21-én a városi képviselőtestület küldöttségével Zágrábban a horvát bánnál járt, hogy a képviselőtestület nevében tiltakozzon Fiume közjogi helyzetének módosítása ellen. Képviselőként a horvát országgyűlésben szavazatával ellenezte, hogy Fiume Horvátország része legyen. 1870-ben a Fiumei Magyar Kormányzóság titkárává nevezték ki. E minőségében tevékeny részese volt az új városi statútum szövegének elkészítésében.
A városi képviselőtestület tagjaként I 879-ben Fiume város hódolóküldöttségében az I. Ferenc József ezüstlakodalma alkalmából rendezett ünnepélyen vett részt. A trónörököst üdvözlő küldöttségnek szintén tagja volt. 1882-ben a regnikoláris bizottság tagjává választották. 1896-ban a városi képviselőtestület első alelnökeként az állásáról lemondott Ciotta János polgármestert helyettesítve az új polgármester megválasztásáig a polgár-mesteri teendőket is ellátta. Bosznia-Hercegovina okkupá-ciójakor a Vöröskereszt Egylet helyi titkáraként nyújtott értékes segítséget. Szolgálataiért a király az „Ő császári és királyi fensége jogtanácsosa" címmel tüntette ki. A fiumei Szent Vitus templom gondnokának, valamint az „Asilo di Carità per l’Infanzia” kisdedóvó igazgatójának is kinevezték.' Felesége Giuseppina N. Minach volt, házasságukból gyermek nem született. Királyi közjegyzőnek dr. Gelletich Miklóst az igazságügyi miniszter 1877 áprilisában nevezte ki — a Fiumei és Magyar Tengerparti Királyi Kormányzóságnál — a Fiumei Királyi Törvényszék területére, az elhunyt Giacich Viktor császári és királyi közjegyző helyére. Ekkor, az összeférhetetlenséget megszüntetve, lemondott a kormányzóságnál betöltött titkári állásáról. Közjegyzői irodája a Fiumare folyó melletti via del Teatro 417- szám alatti házában működött. A helyi igazságszolgáltatásban hivatalos olasz nyelv mellett magyar és német nyelvi jogosítvánnyal is rendelkezett. A szakmai tevékenységen kívül társtulajdonosa volt a Libero és a Superbo elnevezésű, hosszú utazásra alkalmas vitorlás hajóknak. Aktív részese volt Fiume város közéletének is. A fent felsoroltakon túl 1890-ben először választották meg a város első alpolgármesterének. Tagja volt a városi adóügyi és mentelmi bizottságnak. Eseti megbízásként részt vett a Sugár út és a házszámok kiosztására alakult bizottságok munkájában. 1887-ben kezdeményezte, hogy a Deák-mauzóleumban a fiumeiek állítsanak emléket a haza bölcsének. 1889-ben részt vett a Kossuth Lajos meglátogatására szervezett Turin—Párizs úton. I 891 -június 23-án a város egyik vezetőjeként volt részese az I. Ferenc József magyar király fiumei látogatása alkalmából rendezett ünnepségeknek. Majd 1894-ben a román királyi párt kalauzolta a városban. Ugyanabban az évben Fiume város küldöttségének vezetője volt Kossuth Lajos budapesti temetési ünnepségén. 1897 augusztusában, amikor a Fiume függetlenségét követelő Autonomista Párt magyar érzelmű politikája ellen tüntetett, a politikai válságot megelőzve lemondott tisztségéről. 1901-ben azonban újból beválasztották a képviselőtestületbe. A városi képviselőtestületi tagságért kapott tiszteletdíját jótékonysági célra ajánlotta fel. Szerteágazó közéleti tevékenységét jelzi, hogy ő volt a Vöröskereszt Egylet helyi tagozatának elnöke, valamint a Casino Patriottico elnöke is. Miután az l88l-ben alakult Fiumei Magyar Dalárda első elnökének is megválasztották, I 894-ben országos dalünnepséget szervezett, amelynek keretében az ország minden tájáról érkező dalkörök mutatták be műsorukat. Ezenkívül a Fiumei Tisztviselők Egyesületének alelnöke és a Club Alpino Fiumano elnöke volt. Szintén 1894-ben a Cirkvenica Tengeri Fürdő és Klimatikus Gyógyhely Részvénytársaság alapító tagjai közé tartozott. Alelnökként vett részt a Prima società generale d’assicurazione del’impegiati della Monarchia austro-ungarica biztosítótársaság munkájában. A „Mutue’’ Fejlesztési Tanácsnak, valamint a Molino Zakalj Részvénytársaság felügyelőbizottságának is tagja volt. 1897-ben érdemei elismeréséül a József főherceg jogi tanácsosa címmel tüntették ki. 1901-ben a Vìskorona-rcnd III. Osztálya kitüntetésben részesült. Írásai rendszeresen jelentek meg a helyi La Bilancia című olasz napilapban. A Marina e Commercio 1869 és 1873 közötti évfolyamaiban a Diritto marittimo in tempo di guerra (Tengerészeti jog háború idején) című tanulmánya és a váltóról (Sulle cambiali) írt cikke jelent meg. 1901-ben a Mohovich Kiadónál L’autonomia di Fiume, Appunti storici e considerazioni című, (cgy regi fiumei) álnéven írt tanulmánya látott napvilágot. Szakírói munkássága mellett szépirodalommal is foglalkozott, lefordította Jókai Mór A kalózkirály című regényét, amely 1901-ben szintén a Mohovich Kiadónál jelent meg Il re dei pirati címmel. Szerkesztő munkatársa a Borovszky Samu főszerkesztő által kiadott reprezentatív Magyarország vármegyéi és városai sorozat Fiume és a magyar—horvát tengerpart című kötetének volt. Műgyűjtőként elsősorban Fiume régi látképeit, metszeteit gyűjtötte. 1903-ban a Nemzetközi Tengerjogi Egyesület fiumei ülésén meghívott szakértőként vett részt. Dr. Gellctich Miklós királyi közjegyző 1915- augusztus 22-én hunyt el Fiumébcn. A fiumei Kozala temetőben helyezték örök nyugalomra a Gellctich család kriptájában.
